Menü
Máté űrhajója
A mesében Máté, a bátor kis űrhajós elindul piros-fehér űrhajójával, hogy felfedezze a színes bolygókat. Útja közben meghall egy történetet egy csillagról, aki nem mer világítani. Máté úgy dönt, megkeresi őt a fekete égben, és megmutatja, milyen jó kicsiben is ragyogni. Közben az űrhajója is megtanul valami fontosat a bátorságról.
Utazás a csillagok között
Máté űrhajója lassan ringott a nagy, fekete égben. Máté az ablakhoz nyomta az orrát, és mosolygott. – Nézd, Föld, már csak akkora vagy, mint egy labda! – nevetett. A piros-fehér űrhajó, Máté űrhajója halkan duruzsolt. – Készen állsz a felfedezésre? – búgta mély, barátságos hangon. – Persze, induljunk a színes bolygókhoz! – felelte Máté. – Meg akarom találni azt a csillagot, aki nem mer világítani. A Nap melegen hunyorgott rájuk, a sárga csillagok pedig apró szikrákként kísérték az utat.
Először egy lila gyűrűs bolygóhoz suhantak. Körülötte kavicsok forogtak, halkan csilingeltek, mintha köszöntenék az érkezőket. Máté integetett, aztán továbbküldte az űrhajót. Narancssárga, foltos bolygó következett, rajta vörösen izzó folyókkal, mégis barátságos fénnyel. Aztán Máté észrevett valamit. A csillagok közt egy egészen halvány pont pislogott, mintha mindjárt eltűnne. – Te vagy a csendes csillag? – kérdezte Máté. – Igen… de inkább ne nézz rám – suttogta a csillag. – Az én fényem túl kicsi. Senki sem kíván rá valamit.
– Dehogy túl kicsi! – rázta a fejét Máté. – Nézd, én is kicsi vagyok a bolygókhoz képest, mégis itt repülök. Máté űrhajója halkan brummogott. – Találjunk ki valamit! – duruzsolta. – Legyen ma este fény-buli! A Nap nevetve nagyobb sugarat küldött feléjük, egy kék üstökös suhanva kört rajzolt körülöttük. – Mindenki úgy világít, ahogy tud – magyarázta Máté. – Nem verseny, csak együtt ragyogunk. A csendes csillag azonban még mindig reszketett. – Mi lesz, ha nem sikerül? – kérdezte halkan. Máté kilépett az űrbe, a kötele tartotta. – Akkor is a barátom maradsz – mondta, és felé nyújtotta kesztyűs kezét.
A csillag lassan Máté kezére nézett, és picit erősebben kezdett fényleni. Először csak pislákolt, aztán egyre biztosabban ragyogott. A sok csillag, a Nap és a kék üstökös körülötte táncolt. Az űr tele lett meleg, színes fénnyel. – Sikerül! – kiáltotta Máté. – Látod? Pont ilyen fényre volt szükségem, hogy hazataláljak. – Akkor segítek neked hazavezetni minden este – felelte a csillag bátran. Máté űrhajója finoman fordult a Föld felé. Amikor később leszálltak, Máté még egyszer felnézett az égre. Ott, a sok nagy csillag között halkan, de biztosan ragyogott az új barátja.
Amikor este felnézel az égre, talán te is meglátod Máté barátját, a csendes csillagot. Nem ő a legnagyobb, mégis fontos, mert az ő fénye mutatja Máténak az utat hazafelé. Minden apró fény számít: egy mosoly, egy kedves szó, vagy egy pici csillag az ablakod felett. Gondolj ilyenkor Máté űrhajójára, ahogy halkan hazasuhan a csillagok között.
Beállítások
Betűméret
Esti mód
Meleg sötét téma esti olvasáshoz
Lapozás hang
Finom papír-lapozás effekt
Értesítés
Iratkozz fel, hogy elsőként értesülj az új ingyenes mesékről és interaktív kalandokról. Regisztrációkor 100 kreditet jóváírunk.
Máté űrhajója
A mesében Máté, a bátor kis űrhajós elindul piros-fehér űrhajójával, hogy felfedezze a színes bolygókat. Útja közben meghall egy történetet egy csillagról, aki nem mer világítani. Máté úgy dönt, megkeresi őt a fekete égben, és megmutatja, milyen jó kicsiben is ragyogni. Közben az űrhajója is megtanul valami fontosat a bátorságról.
Utazás a csillagok között
Máté űrhajója lassan ringott a nagy, fekete égben. Máté az ablakhoz nyomta az orrát, és mosolygott. – Nézd, Föld, már csak akkora vagy, mint egy labda! – nevetett. A piros-fehér űrhajó, Máté űrhajója halkan duruzsolt. – Készen állsz a felfedezésre? – búgta mély, barátságos hangon. – Persze, induljunk a színes bolygókhoz! – felelte Máté. – Meg akarom találni azt a csillagot, aki nem mer világítani. A Nap melegen hunyorgott rájuk, a sárga csillagok pedig apró szikrákként kísérték az utat.
Először egy lila gyűrűs bolygóhoz suhantak. Körülötte kavicsok forogtak, halkan csilingeltek, mintha köszöntenék az érkezőket. Máté integetett, aztán továbbküldte az űrhajót. Narancssárga, foltos bolygó következett, rajta vörösen izzó folyókkal, mégis barátságos fénnyel. Aztán Máté észrevett valamit. A csillagok közt egy egészen halvány pont pislogott, mintha mindjárt eltűnne. – Te vagy a csendes csillag? – kérdezte Máté. – Igen… de inkább ne nézz rám – suttogta a csillag. – Az én fényem túl kicsi. Senki sem kíván rá valamit.
– Dehogy túl kicsi! – rázta a fejét Máté. – Nézd, én is kicsi vagyok a bolygókhoz képest, mégis itt repülök. Máté űrhajója halkan brummogott. – Találjunk ki valamit! – duruzsolta. – Legyen ma este fény-buli! A Nap nevetve nagyobb sugarat küldött feléjük, egy kék üstökös suhanva kört rajzolt körülöttük. – Mindenki úgy világít, ahogy tud – magyarázta Máté. – Nem verseny, csak együtt ragyogunk. A csendes csillag azonban még mindig reszketett. – Mi lesz, ha nem sikerül? – kérdezte halkan. Máté kilépett az űrbe, a kötele tartotta. – Akkor is a barátom maradsz – mondta, és felé nyújtotta kesztyűs kezét.
A csillag lassan Máté kezére nézett, és picit erősebben kezdett fényleni. Először csak pislákolt, aztán egyre biztosabban ragyogott. A sok csillag, a Nap és a kék üstökös körülötte táncolt. Az űr tele lett meleg, színes fénnyel. – Sikerül! – kiáltotta Máté. – Látod? Pont ilyen fényre volt szükségem, hogy hazataláljak. – Akkor segítek neked hazavezetni minden este – felelte a csillag bátran. Máté űrhajója finoman fordult a Föld felé. Amikor később leszálltak, Máté még egyszer felnézett az égre. Ott, a sok nagy csillag között halkan, de biztosan ragyogott az új barátja.
Amikor este felnézel az égre, talán te is meglátod Máté barátját, a csendes csillagot. Nem ő a legnagyobb, mégis fontos, mert az ő fénye mutatja Máténak az utat hazafelé. Minden apró fény számít: egy mosoly, egy kedves szó, vagy egy pici csillag az ablakod felett. Gondolj ilyenkor Máté űrhajójára, ahogy halkan hazasuhan a csillagok között.