Menü
Beállítások
Betűméret
Esti mód
Meleg sötét téma esti olvasáshoz
Lapozás hang
Finom papír-lapozás effekt
Felolvasás
Varázslatos felolvasás
Hamarosan felolvastathatod az egész mesét megnyugtató hanggal — esti meséhez tökéletes kísérő.
Tartalomjegyzék
Lili, Betti, Budapest felfedezése
Lili egész héten az ablakból figyelte a kék buszokat és a csilingelő villamosokat a körúton. Egy nyári szombat reggel végre eljött a nap, amikor anyukájával, Bettivel elhatározták, hogy egész Budapestet bejárják. Boltok, terek, hidak és titkos utcák vártak rájuk, csak egy napijegyre volt szükségük hozzá.
Reggel a körúton
Lili izgatottan toporgott a házuk előtti járdán, a villamos csilingelése egészen idáig hallatszott a körútról. „Siessünk, anya, még be akarok nézni a pékségbe is!” – húzta Bettit a sarkon túli kis bolt felé. Friss kifli illata keveredett a benzinszaggal és a presszó kávéjával, ahogy kiléptek az utcára.
A megállóban már sokan várták a körúti villamost. Sárga szerelvénye hangos csikorgással állt meg előttük, az ajtók sziszegve nyíltak. Lili az ablak mellé ült, hogy mindent lásson. Ahogy elindultak, elsuhant mellettük a sarki zöldséges, majd feltűnt a Nyugati pályaudvar óriási üvegfala és a felette magasodó reklámtáblák.
Villamossal a Duna mellett
A Nyugatinál leszálltak, és Betti elmagyarázta, hogyan kell napijegyet venni az automatából. Pár perc múlva már a Duna-part felé sétáltak, a villamos kettes megállójához. Lili ámulva nézte, ahogy a Parlament hatalmas tornyai egyre közelebb kerülnek. A villamos a rakpart szélén kanyargott, velük szemben a Budai Vár, a Lánchíd és a Gellért-hegy bukkant elő.
Lili annyira belefeledkezett a nézelődésbe, hogy elfelejtett leszállni. Mire észbe kapott, a villamos már jóval a Szabadság híd után járt, ismeretlen házak között. „Most mi lesz?” – szorította meg Betti kezét. A vezető, Bence bácsi hátranézett a fülkéből, és mosolyogva megnyugtatta őket: a végállomáson segít, melyik járattal menjenek vissza a belvárosba.
Éjszakai fények a város felett
Végül egy másik villamossal és a kéken süvítő metróval visszajutottak a Deák térre. Betti javasolta, hogy legyen még egy utolsó megállójuk a hegy tetején. Felszálltak egy buszra a Lánchíd pesti hídfőjénél, és hamarosan a Budai Vár macskaköves utcáin sétáltak, ahol az ablakokból galambok figyelték a város alatti nyüzsgést.
A Halászbástyáról Lili lenézett a kivilágított Parlamentre és a sötét vízen csillogó hajókra. Úgy tűnt, mintha a villamosok apró, fénylő ceruzák rajzolnák körbe a körutat. Később a kisföldalattival elzötyögtek a Hősök teréig, ahol még megálltak egy kürtőskalácsra, mielőtt a busz hazavitte őket a csendesebb utcák közé.
Amikor este leszálltak a buszról, az utcájuk hirtelen egészen kicsinek tűnt a megismert terek és hidak után. Lili fejében még zúgott a villamos csengője, és kavargott a Duna ezernyi fénye. Úgy érezte, mintha egy óriási térképet rajzolt volna a fejébe, amelyen Budapest minden sarka egy új emlék lett.
Lili, Betti, Budapest felfedezése
Lili egész héten az ablakból figyelte a kék buszokat és a csilingelő villamosokat a körúton. Egy nyári szombat reggel végre eljött a nap, amikor anyukájával, Bettivel elhatározták, hogy egész Budapestet bejárják. Boltok, terek, hidak és titkos utcák vártak rájuk, csak egy napijegyre volt szükségük hozzá.
Lili
Betti
Bence bácsi
Reggel a körúton
Lili izgatottan toporgott a házuk előtti járdán, a villamos csilingelése egészen idáig hallatszott a körútról. „Siessünk, anya, még be akarok nézni a pékségbe is!” – húzta Bettit a sarkon túli kis bolt felé. Friss kifli illata keveredett a benzinszaggal és a presszó kávéjával, ahogy kiléptek az utcára.
A megállóban már sokan várták a körúti villamost. Sárga szerelvénye hangos csikorgással állt meg előttük, az ajtók sziszegve nyíltak. Lili az ablak mellé ült, hogy mindent lásson. Ahogy elindultak, elsuhant mellettük a sarki zöldséges, majd feltűnt a Nyugati pályaudvar óriási üvegfala és a felette magasodó reklámtáblák.
Villamossal a Duna mellett
A Nyugatinál leszálltak, és Betti elmagyarázta, hogyan kell napijegyet venni az automatából. Pár perc múlva már a Duna-part felé sétáltak, a villamos kettes megállójához. Lili ámulva nézte, ahogy a Parlament hatalmas tornyai egyre közelebb kerülnek. A villamos a rakpart szélén kanyargott, velük szemben a Budai Vár, a Lánchíd és a Gellért-hegy bukkant elő.
Lili annyira belefeledkezett a nézelődésbe, hogy elfelejtett leszállni. Mire észbe kapott, a villamos már jóval a Szabadság híd után járt, ismeretlen házak között. „Most mi lesz?” – szorította meg Betti kezét. A vezető, Bence bácsi hátranézett a fülkéből, és mosolyogva megnyugtatta őket: a végállomáson segít, melyik járattal menjenek vissza a belvárosba.
Éjszakai fények a város felett
Végül egy másik villamossal és a kéken süvítő metróval visszajutottak a Deák térre. Betti javasolta, hogy legyen még egy utolsó megállójuk a hegy tetején. Felszálltak egy buszra a Lánchíd pesti hídfőjénél, és hamarosan a Budai Vár macskaköves utcáin sétáltak, ahol az ablakokból galambok figyelték a város alatti nyüzsgést.
A Halászbástyáról Lili lenézett a kivilágított Parlamentre és a sötét vízen csillogó hajókra. Úgy tűnt, mintha a villamosok apró, fénylő ceruzák rajzolnák körbe a körutat. Később a kisföldalattival elzötyögtek a Hősök teréig, ahol még megálltak egy kürtőskalácsra, mielőtt a busz hazavitte őket a csendesebb utcák közé.
Amikor este leszálltak a buszról, az utcájuk hirtelen egészen kicsinek tűnt a megismert terek és hidak után. Lili fejében még zúgott a villamos csengője, és kavargott a Duna ezernyi fénye. Úgy érezte, mintha egy óriási térképet rajzolt volna a fejébe, amelyen Budapest minden sarka egy új emlék lett.
Új mesék és kalandok a postafiókodba
Iratkozz fel, és értesülsz az új ingyenes mesékről és interaktív kalandokról. Regisztrációkor 100 kreditet jóváírunk.
- 100 kredit ajándékba
- Új mesék és kalandok rendszeresen
- Bármikor leiratkozhatsz