Menü
Fanni, Luca a buborékos úton
Fanni és Luca két kíváncsi kishableány, akik imádnak úszkálni a puha hullámok között. Egy reggel különös buborékcsíkot vesznek észre a vízben. Úgy döntenek, utána úsznak, és megnézik, hová vezet. Útközben új barátokat találnak, és vidám kalandok várnak rájuk.
Reggeli buborékzene
Vidám reggel van a víz mélyén. A puha homok fölött apró halak cikáznak, csip-csip, csip-csip. Fanni nagy barna szemét kidörzsöli, haja lassan lebeg körülötte. Luca már ébren van, a farkát billegeti.
– Hallod ezt a hangot? – kérdezi Luca.
– Pukk-pukk, pukk-pukk – szól valami a közelben.
Fanni óvatosan kinéz egy szikla mögül, és meglátja a hang forrását. Rengeteg kerek buborék úszik felfelé, hosszú sorban, mintha egy buborék-út lenne. A kicsik szája tátva marad a csodálkozástól.
– Nézd, Luca! – mutat Fanni. – A buborékok egy irányba mennek.
– Menjünk utánuk! – csillog Luca kék szeme.
Körbeúszik hozzájuk egy nagy, lassú teknős.
– Csak maradjatok a buborékok mellett, ott biztonságos – mondja mély hangon.
A két kishableány bólint. A szívük izgatottan dobog, és kicsit gyorsabban ver a farkuk.
– Akkor indulás! – nevet Luca.
Csobbanás nélkül, puhán suhannak a vízben, és elindulnak a pukkogó, vidáman táncoló buborékcsík után.
A táncoló hínárok
A buborékos út egy zöldellő helyre visz. Hosszú, lengedező hínárok állnak sorfalat. Jobbra-balra hajladoznak, mintha táncolnának.
– Olyan, mint egy zöld függöny – suttogja Fanni.
– Megpróbálunk átbújni rajta? – kérdezi Luca, de közben kicsit megszorítja Fanni kezét.
A hínárok finoman hozzájuk érnek, susog-susog a víz.
Hirtelen valami gyorsan elsuhan mellettük.
– Csling-ling! – cseng egy apró hang, mintha csengő szólna.
A lányok megriadnak egy pillanatra, aztán kíváncsian körbenéznek.
Előbukkan egy apró, sárga tengeri csikó. Pici kék uszonya csillog, a nyakában apró kagyló csilingel.
– Sziasztok! Én Csiling vagyok – mosolyog.
– Én Fanni, ő pedig Luca – mutatkoznak be.
– Elakadtatok a hínárok között? – kérdi Csiling.
– Csak nem tudjuk, merre menjünk tovább – vallja be Luca.
– Gyere utánam! – nevet Csiling. – Ismerem a híres buborékfolyosót.
Az apró csikó előrelibben, és a hínárok hirtelen szétválnak előtte. Fanni és Luca boldogan úsznak utána, és érzik, hogy már nem is félnek.
A kavicscsúszda
A hínárok után a talaj lejtősen kezd lejjebb menni. Csiling megáll egy domb tetején.
– Itt jön a legjobb rész! – kuncog.
Lent csillogó kavicsok hevernek, mint egy hosszú csúszda.
– Ez tényleg csúszda! – ámul Luca.
– De biztosan nem fáj? – kérdezi óvatosan Fanni.
Csiling ránevet.
– A kavicsok simák és gömbölyűek. Csussz! – és már le is siklik rajtuk.
– Hallottad? – nevetve kiált vissza. – Csiri-csörrr!
A kavicsok vidáman koccanak egymáshoz.
Fanni vesz egy nagy levegőt, bár itt nincs is levegő, csak az izgalom miatt. Megfogja Luca kezét.
– Együtt menjünk! – mondja.
– Egy-kettő-három, csussz! – kiáltja Luca.
Lerobbannak a kavicscsúszdán, farkuk integet, hajuk lobog a vízben.
– Juhúú! – kacagnak.
A kavicsok alatt puha homok várja őket. Finoman belehuppannak.
– Ez nagyon jó volt! – lihegi Fanni.
A buborékcsík még mindig előttük fut.
– Vajon mi lesz a következő? – kérdezi Luca kíváncsian.
– Gyertek, majd meglátjátok! – hívja őket tovább Csiling.
Pihe-puha barlang
A buborékok most egy nagy szikla felé vezetnek. A szikla oldalán sötétebb nyílás tátong.
– Ez egy barlang – mondja halkan Fanni.
Bent puhának tűnik minden, szivacsok és korallok sorakoznak.
– Nem lesz itt túl sötét? – húzódik közelebb Luca Fannihoz.
Csiling előre úszik.
– Ne féljetek! Ez a pihe-puha barlang. Majd mindjárt világosabb lesz.
Ahogy beljebb mennek, a víz tompább lesz, csendesebb.
– Plitty, plitty – csöpög valami távolról, finoman.
Egyszer csak két nagy, barátságos szem jelenik meg előttük. Egy kicsi lila polip integet sok puha karjával.
– Sziasztok! Én Pötty vagyok – mondja vidáman. Fején piros kendő leng.
Luca elmosolyodik.
– Szia, Pötty! Mi a buborékokat követjük.
Pötty kinyit egy kagylót, és belül halvány fény gyullad.
– Így már nem is sötét – sóhajt fel Fanni.
– A buborékok innen mennek tovább a titkos kert felé – magyarázza Pötty.
– Eljössz velünk? – kérdezi Csiling.
– Persze! – nevet Pötty. – Sokkal jobb együtt úszni.
A csillogó kert
Ahogy kiúsznak a barlangból, a víz hirtelen fényesebb lesz. A buborékcsík egy széles, nyitott helyre viszi őket. Minden tele van színes korallal, lebegő algával és apró, fényes kövekkel.
– Olyan, mint egy víz alatti rét – suttogja Luca.
A talajból forróbb víz bugyog fel.
– Blupp-blupp, blupp-blupp – szólnak az új buborékok.
Belőlük lesz a hosszú buborékos út.
– Megtaláltuk a buborékok otthonát! – kiáltja boldogan Fanni.
Pötty puha karjával óvatosan megérint egy különös növényt. A növény tetején apró, átlátszó virág nyílik.
– Ez buborékvirág – magyarázza. – Ha hozzáérsz, nem pukkan szét, csak lassan lebeg.
Luca megpróbál egyet elkapni, és nevet, ahogy a virág finoman a kezéhez tapad.
Csiling körbe-körbe forog a buborékok között.
– Nézzetek rám! – kacag.
Az egész kert tele lesz nevetéssel, csobbanással, halk csilingeléssel. Senki sem siet, mindenki játszik egy kicsit.
Hazatáncolnak a buborékok
Egyszer csak Fanni észreveszi, hogy a fény lassan halványodik.
– Lehet, hogy ideje hazamenni – mondja csendesen.
Luca kicsit elszomorodik, de bólint.
Pötty óvatosan leszed egy pici buborékvirágot, és Fanni hajába tűzi.
– Így mindig emlékezni fogsz ránk – mosolyog.
Csiling egy másik virágot Luca hajába akaszt.
– És ha látjátok a buborékcsíkot, tudjátok, hogy mi itt vagyunk.
A buborékok most mintha hazafelé mutatnának utat nekik.
Négyen együtt indulnak vissza. A kavicscsúszdán most lassan, óvatosan csusszannak fel, a hínárok pedig szelíden félrehajolnak előttük.
– Viszlát, hínárfüggöny! – integet Luca.
A sziklák mögött már látszik az ismerős homok és a régi rejtekhelyük.
– Köszönjük a kalandot! – mondja Fanni.
– Holnap újra játszunk! – kiáltja Csiling.
– És én sütök nektek buborékos algatortát! – nevet Pötty.
Fanni és Luca még egyszer visszaintegetnek, aztán belesimulnak a nyugodt vízbe, és szívükben viszik haza az egész nap vidámságát.
Amikor a napfény lassan elhalványul, Fanni és Luca már otthon pihennek. A szívük tele van aznapi élményekkel, a hajukban kis buborékvirágok ringanak. Tudják, hogy holnap is ott lesz a nagy víz, benne Csiling és Pötty, és még annyi felfedezni való. Így könnyű mosolyogva elaludni.
Fanni, Luca a buborékos úton
Fanni és Luca két kíváncsi kishableány, akik imádnak úszkálni a puha hullámok között. Egy reggel különös buborékcsíkot vesznek észre a vízben. Úgy döntenek, utána úsznak, és megnézik, hová vezet. Útközben új barátokat találnak, és vidám kalandok várnak rájuk.
Reggeli buborékzene
Vidám reggel van a víz mélyén. A puha homok fölött apró halak cikáznak, csip-csip, csip-csip. Fanni nagy barna szemét kidörzsöli, haja lassan lebeg körülötte. Luca már ébren van, a farkát billegeti.
– Hallod ezt a hangot? – kérdezi Luca.
– Pukk-pukk, pukk-pukk – szól valami a közelben.
Fanni óvatosan kinéz egy szikla mögül, és meglátja a hang forrását. Rengeteg kerek buborék úszik felfelé, hosszú sorban, mintha egy buborék-út lenne. A kicsik szája tátva marad a csodálkozástól.
– Nézd, Luca! – mutat Fanni. – A buborékok egy irányba mennek.
– Menjünk utánuk! – csillog Luca kék szeme.
Körbeúszik hozzájuk egy nagy, lassú teknős.
– Csak maradjatok a buborékok mellett, ott biztonságos – mondja mély hangon.
A két kishableány bólint. A szívük izgatottan dobog, és kicsit gyorsabban ver a farkuk.
– Akkor indulás! – nevet Luca.
Csobbanás nélkül, puhán suhannak a vízben, és elindulnak a pukkogó, vidáman táncoló buborékcsík után.
A táncoló hínárok
A buborékos út egy zöldellő helyre visz. Hosszú, lengedező hínárok állnak sorfalat. Jobbra-balra hajladoznak, mintha táncolnának.
– Olyan, mint egy zöld függöny – suttogja Fanni.
– Megpróbálunk átbújni rajta? – kérdezi Luca, de közben kicsit megszorítja Fanni kezét.
A hínárok finoman hozzájuk érnek, susog-susog a víz.
Hirtelen valami gyorsan elsuhan mellettük.
– Csling-ling! – cseng egy apró hang, mintha csengő szólna.
A lányok megriadnak egy pillanatra, aztán kíváncsian körbenéznek.
Előbukkan egy apró, sárga tengeri csikó. Pici kék uszonya csillog, a nyakában apró kagyló csilingel.
– Sziasztok! Én Csiling vagyok – mosolyog.
– Én Fanni, ő pedig Luca – mutatkoznak be.
– Elakadtatok a hínárok között? – kérdi Csiling.
– Csak nem tudjuk, merre menjünk tovább – vallja be Luca.
– Gyere utánam! – nevet Csiling. – Ismerem a híres buborékfolyosót.
Az apró csikó előrelibben, és a hínárok hirtelen szétválnak előtte. Fanni és Luca boldogan úsznak utána, és érzik, hogy már nem is félnek.
A kavicscsúszda
A hínárok után a talaj lejtősen kezd lejjebb menni. Csiling megáll egy domb tetején.
– Itt jön a legjobb rész! – kuncog.
Lent csillogó kavicsok hevernek, mint egy hosszú csúszda.
– Ez tényleg csúszda! – ámul Luca.
– De biztosan nem fáj? – kérdezi óvatosan Fanni.
Csiling ránevet.
– A kavicsok simák és gömbölyűek. Csussz! – és már le is siklik rajtuk.
– Hallottad? – nevetve kiált vissza. – Csiri-csörrr!
A kavicsok vidáman koccanak egymáshoz.
Fanni vesz egy nagy levegőt, bár itt nincs is levegő, csak az izgalom miatt. Megfogja Luca kezét.
– Együtt menjünk! – mondja.
– Egy-kettő-három, csussz! – kiáltja Luca.
Lerobbannak a kavicscsúszdán, farkuk integet, hajuk lobog a vízben.
– Juhúú! – kacagnak.
A kavicsok alatt puha homok várja őket. Finoman belehuppannak.
– Ez nagyon jó volt! – lihegi Fanni.
A buborékcsík még mindig előttük fut.
– Vajon mi lesz a következő? – kérdezi Luca kíváncsian.
– Gyertek, majd meglátjátok! – hívja őket tovább Csiling.
Pihe-puha barlang
A buborékok most egy nagy szikla felé vezetnek. A szikla oldalán sötétebb nyílás tátong.
– Ez egy barlang – mondja halkan Fanni.
Bent puhának tűnik minden, szivacsok és korallok sorakoznak.
– Nem lesz itt túl sötét? – húzódik közelebb Luca Fannihoz.
Csiling előre úszik.
– Ne féljetek! Ez a pihe-puha barlang. Majd mindjárt világosabb lesz.
Ahogy beljebb mennek, a víz tompább lesz, csendesebb.
– Plitty, plitty – csöpög valami távolról, finoman.
Egyszer csak két nagy, barátságos szem jelenik meg előttük. Egy kicsi lila polip integet sok puha karjával.
– Sziasztok! Én Pötty vagyok – mondja vidáman. Fején piros kendő leng.
Luca elmosolyodik.
– Szia, Pötty! Mi a buborékokat követjük.
Pötty kinyit egy kagylót, és belül halvány fény gyullad.
– Így már nem is sötét – sóhajt fel Fanni.
– A buborékok innen mennek tovább a titkos kert felé – magyarázza Pötty.
– Eljössz velünk? – kérdezi Csiling.
– Persze! – nevet Pötty. – Sokkal jobb együtt úszni.
A csillogó kert
Ahogy kiúsznak a barlangból, a víz hirtelen fényesebb lesz. A buborékcsík egy széles, nyitott helyre viszi őket. Minden tele van színes korallal, lebegő algával és apró, fényes kövekkel.
– Olyan, mint egy víz alatti rét – suttogja Luca.
A talajból forróbb víz bugyog fel.
– Blupp-blupp, blupp-blupp – szólnak az új buborékok.
Belőlük lesz a hosszú buborékos út.
– Megtaláltuk a buborékok otthonát! – kiáltja boldogan Fanni.
Pötty puha karjával óvatosan megérint egy különös növényt. A növény tetején apró, átlátszó virág nyílik.
– Ez buborékvirág – magyarázza. – Ha hozzáérsz, nem pukkan szét, csak lassan lebeg.
Luca megpróbál egyet elkapni, és nevet, ahogy a virág finoman a kezéhez tapad.
Csiling körbe-körbe forog a buborékok között.
– Nézzetek rám! – kacag.
Az egész kert tele lesz nevetéssel, csobbanással, halk csilingeléssel. Senki sem siet, mindenki játszik egy kicsit.
Hazatáncolnak a buborékok
Egyszer csak Fanni észreveszi, hogy a fény lassan halványodik.
– Lehet, hogy ideje hazamenni – mondja csendesen.
Luca kicsit elszomorodik, de bólint.
Pötty óvatosan leszed egy pici buborékvirágot, és Fanni hajába tűzi.
– Így mindig emlékezni fogsz ránk – mosolyog.
Csiling egy másik virágot Luca hajába akaszt.
– És ha látjátok a buborékcsíkot, tudjátok, hogy mi itt vagyunk.
A buborékok most mintha hazafelé mutatnának utat nekik.
Négyen együtt indulnak vissza. A kavicscsúszdán most lassan, óvatosan csusszannak fel, a hínárok pedig szelíden félrehajolnak előttük.
– Viszlát, hínárfüggöny! – integet Luca.
A sziklák mögött már látszik az ismerős homok és a régi rejtekhelyük.
– Köszönjük a kalandot! – mondja Fanni.
– Holnap újra játszunk! – kiáltja Csiling.
– És én sütök nektek buborékos algatortát! – nevet Pötty.
Fanni és Luca még egyszer visszaintegetnek, aztán belesimulnak a nyugodt vízbe, és szívükben viszik haza az egész nap vidámságát.
Amikor a napfény lassan elhalványul, Fanni és Luca már otthon pihennek. A szívük tele van aznapi élményekkel, a hajukban kis buborékvirágok ringanak. Tudják, hogy holnap is ott lesz a nagy víz, benne Csiling és Pötty, és még annyi felfedezni való. Így könnyű mosolyogva elaludni.
Beállítások
Betűméret
Esti mód
Meleg sötét téma esti olvasáshoz
Lapozás hang
Finom papír-lapozás effekt
Felolvasás
Varázslatos felolvasás
Hamarosan felolvastathatod az egész mesét megnyugtató hanggal — esti meséhez tökéletes kísérő.
Értesítés
Iratkozz fel, hogy elsőként értesülj az új ingyenes mesékről és interaktív kalandokról. Regisztrációkor 100 kreditet jóváírunk.
Tartalomjegyzék
Új mesék és kalandok a postafiókodba
Iratkozz fel, és értesülsz az új ingyenes mesékről és interaktív kalandokról. Regisztrációkor 100 kreditet jóváírunk.
- 100 kredit ajándékba
- Új mesék és kalandok rendszeresen
- Bármikor leiratkozhatsz
Lapozz bele varázslatos történeteinkbe!
Kíváncsi vagy, milyen egy igazi Chiribi élmény? Számos mesét teljesen ingyen is elkezdhettek olvasni, hogy próbára tegyétek a varázslatot.
Felfedezem a meséket →
Készítsd el a saját meséd
Töltsd fel a képeket, válassz stílust és mesevilágot.
A gyermeked lesz a főhős
- Egyedi fotóból mesehős
- 47 mesevilág, 29 stílus
- Letölthető és kinyomtatható
- Mesekönyv készíthető a nyomdában
- 10–15 perc alatt elkészül
4 lépés, és kész a saját mese
Testreszabás
Válassz mesevilágot, rajzstílust, és add meg a történet alapötletét.
~2 percSzemély hozzáadása
Tölts fel egy fotót a gyermekedről és add meg a nevét, korát.
~1 percGenerálás
A Chiribi megírja a mesét, és egyedi borítóval, díszítő illusztrációkkal egészíti ki.
10–15 percLetöltés
Töltsd le a kész PDF mesekönyvet, és máris olvashatjátok együtt.
AzonnalEgyedi mese már 50 kredittől — előfizetés nélkül
Vásárolj krediteket, és használd akkor, amikor jól jön — nincs havi díj, a kreditek sosem járnak le.