Reggel a kis Zümi kipattant az ágyból. A szíve úgy dobolt: dob-dob-dob! Ma van a szülinapja.
– Ma buli lesz! – nevetett, és nagyot nyújtózott.
Kinézett az ablakon. A napocska mosolygott, a madarak csiviteltek: csip-csip-csirip.
– Lufi kell, torta kell, gyertya kell, tapsoló barátok kellenek – sorolta Zümi, és ujjain számolta.
A konyhában elővett egy színes lufit.
– Fúúújj – szuszogta, ahogy fújta.
Puff! A lufi kerek lett és vidám.

Zümi felakasztotta a lufit a szék támlájára.
– Egy lufi kész, de ez még kevés – mondta.
Leült egy kicsit, és halkan dúdolni kezdett:
– Egy lufi, egy torta, egy dal, hurrá,
jöjjön barát, aki segít ma!
Így mondta mindig, amikor a bulira gondolt.
Eszébe jutott Panni, a piros masnis kismaci.
– Ha Panni megjön, gyorsabban megy minden – mosolygott.
Akkor: kop-kop a bejárati ajtón.
Zümi szíve még hangosabban dobbant: dob-dob-dob!

Zümi gyorsan az ajtóhoz repdesett.
– Jövööök! – kiáltotta.
Kinyitotta az ajtót. Ott állt Panni, a puha kismaci, piros masnival.
– Boldog szülinapot, Zümi! – mosolygott Panni.
– De jó, hogy jöttél! – ölelte meg Zümi.
– Segítek a buliban – mondta Panni.
Bementek a szobába. Zümi mutatta:
– Nézd, már van egy lufim.
– Akkor fújjunk még – nevetett Panni.
Szipp, fúúúj, puff! Hamar tele lett a szoba színes lufikkal.

Amikor a lufik kész voltak, Zümi leült, és újra dúdolt:
– Egy lufi, egy torta, egy dal, hurrá,
most már ketten készülünk ma!
Panni tapsolt.
– Jöhet a torta! – mondta.
A konyhaasztalon egy üres tál várta őket.
– Először piskóta, aztán krém, aztán dísz – sorolta Zümi.
Panni keverte a tésztát: keverem-kavarom.
Zümi finoman kanalazta a formába.
A sütő csürr, csörr, csatt, aztán halkan duruzsolt, míg a torta sült.

Mikor a torta kihűlt, Zümi és Panni finom krémet kentek rá.
– Először lufik, aztán torta – sorolta Zümi.
– És hamarosan dal is – tette hozzá Panni.
Színes cukorkákat szórtak a tetejére: potty, potty, potty.
Zümi újra elénekelte a kis mondókáját, most már hangosabban:
– Sok lufi, egy torta, egy dal, hurrá,
két jó barát készül ma!
Kint az udvaron mozgolódtak a szomszéd gyerekek. Hallották a dalt, és kíváncsian figyeltek az ablak felé.

Ding-dong, megszólalt a csengő. Megérkeztek a gyerekek. Cipők csussz, kabát sussz, mindenki bement.
A szoba tele lett nevetéssel.
– Nézzétek, mennyi lufi! – mutatta Zümi.
– És milyen finom torta! – tette hozzá Panni.
Körbeállták az asztalt, a gyertyák pici lángja pislákolt.
Mind együtt énekelték:
– Sok lufi, szép torta, vidám kis dal,
Zümi ma szülinapos, éljen, hahá!
Zümi kívánt valamit, nagyot fújt: fúúúúj!
A lángok elaludtak, a szíve tele lett melegséggel.